Dr. Páll István – jegyző

PálP cr

A Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrendbe való belépésem nem csupán a véletlen műve. Már több mint 3 és fél évtizedes idekerülésem idején megfogott az itteni pálinka zamata (különösen a szatmári szilváé), amit akkori ifjúkori ténykedésem során – eljutva a reggeli egy deciliteres mennyiségig – a Sóstói Múzeumfalu építőbrigádjának tagjai segítségével sikerült abszolválnom.

PálP crE rendszertelen, hosszabb-rövidebb ideig fennálló pálinkakóstolgatásom során egyszer csak jött Várady György felkérése, hogy nem lennék-e tagja az általa elképzelt, a Felső-Tisza-vidék földrajzi eredetvédettséggel rendelkező pálinkáit „hivatásszerűen” propagáló, óvó és a kulturált pálinkafogyasztást elősegítő egyesületnek.

{jb_info}Megvallom, nem sokáig hezitáltam a kérés elfogadásán, hiszen hivatásos néprajzosként és mint egy bihari tájról származó, de Szabolcs-Szatmár-Bereget már régen a szívébe záró magánember, jómagam is valami hasonló célt fogalmaztam meg – még csupán csak házi méretekben.{/jb_info}

Az akkorra megszületett törvény, amely a hazai pálinkafajtákat rangsorolva megyénkben előbb két, majd három fajtát sorolt e megtisztelő cím mögé, engem is sikeresen meghódított. Bár korábban a whiskykre esküdtem, szerencsésen átpártoltam a hazai pálinkafélékre. Annál is inkább, mivel az előbb említett párlatokat mára már nem fogadja be a gyomrom mindenféle fájdalmak nélkül. Ahogyan időm engedi, igyekszem megjelenni mindenfajta lovagrendi rendezvényen és nagyobb, országos eseményen, hogy a mi pálinkáink hírnevét öregbítsem. Úgy vélem, ha kulturált formában és nem vedelésszerűen űzik, ezt meg is lehet valósítani, ami csak akarat és még egyszer: csak akarat kérdése.

{jb_bluebox}Azóta már a múzeumban felépítettük a tarpai pálinkafőzdét is. Igaz, e berendezések bármennyire élethűek is, nem működőképesek, hiszen akkor még nem szabadították fel mindenki számára az otthoni pálinkafőzés lehetőségét. Minden esetre most már büszkén viselem a templomépítő cím mellett a „pálinkafőzde-építő” titulust is!{/jb_bluebox}