Szilágyi László – kancellár

Kisvárdán születtem 1950-ben. A műszaki egyetem elvégzése után röviddel a Kisvárdai Szeszipari Vállalathoz kerültem, ahol végigjártam a „ranglétrát”, a műszaki előadótól a vezérigazgatóig.

Szakmai pályafutásom legemlékezetesebb szakmai sikerei a PÁLINKA menedzseléséhez köthetők. Aktívan részt vettem a pálinka név uniós elfogadtatásában, elindítottam, és vezettem végig a szilva– és almapálinka eredetvédelmi eljárását, aminek eredményeként Magyarország első eredetvédett terméke a Szatmári Szilvapálinka lett.

Örömmel vettem részt a Magyar Pálinka Lovagrend megalapításában, megtiszteltetésként ért a miniszteri felkérés az alakuló Pálinka Nemzeti Tanács soraiba, és évekig lelkesen vezettem a magyar pálinkagyártás kiválóságait tömörítő Pálinka Céh Egyesületet.

Ma már nem köti le a mindennapjaimat a pálinkagyártással, palackozással, értékesítéssel kapcsolatos millió – nagyon felemelő, de nagyon nagy kitartást igénylő – feladat. Ám mindig szívesen teszek eleget felkéréseknek, s tartok előadásokat nemzeti kincsünkről, a pálinkáról, mint például a Corvinus Egyetemen most folyó Pálinka-mesterkurzuson.

Bízom benne, hogy az eddigi – több mint harminc éve tartó – tevékenységemmel sikerült javítanom a Szatmári Szilvapálinka és a Szabolcsi Almapálinka minőségén, ismertségén, elismertségén, de Benedekfalvi Luby Margit (ma azt mondanánk: néprajzkutató) 1936-ban(!) papírra vetett soraira mindig is parainesisként tekintettem és elkísért utamon:

„A Szamosháton termő kékszilvából főzött szilvórium hasonlíthatatlanul értékesebb, zamatosabb, mint a más tájakon főzött szilvórium. Ez a csodálatos íz, zamat hozzátartozik e táj jellegzetességéhez, s élhetetlenségünk, hogy nagyobb hírre nem vergődik, nagyobb kelendőséget nem ér el.”

A Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend soraiba belépve, társaimmal együttműködve, továbbiakban is azon fogok fáradozni, hogy ez a csodálatos szilvórium nagyobb hírre vergődjék, nagyobb kelendőséget érjen el.