Szatmári Szilvapálinka
AZ EREDETVÉDETT SZATMÁRI SZILVA
Nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is jellemző a szilvapálinka készítés. A főzés kezdetérő már a 16-17. századból vannak említések. A szilva hosszan termő kiváló cukortartalmú szinte gondozásmentes fa. Vannak az országnak kitüntetett helyei, ahol kifejezetten nagy számban fordulnak elő. Ezek a vidékeket a szilva hazájaként szokták emlegetni. Ilyen területek az ország keleti területén Vásárosnaménytól Tiszabecsig, a Tisza és a Szamos vidékén találhatók. E tájak jellemző fajtája a kékszilva vagy macskatökű, aminek állítólag cefréjétől is be lehet rúgni. Lekvárfőzésre is kitűnően alkalmas a penyigei vagy nemtudomka. Pálinkának alkalmas még a boldogasszony szilva, a lotyó vagy fosószilva. A Benedekfalvi Luby Margit ezt írta 1939-ben: “ebből a 4 kékszilvából főtt szilvórium hasonlíthatatlanul értékesebb, zamatosabb mint az ország többi részén veresszilvából főzött szilvórium.” A szatmári szilvapálinka elnevezés Európai Uniós védettséget élvez.
SZILVA
A szilva magas cukortartalma és C vitaminban való gazdagsága miatt mindenhol jól hasznosítható gyümölcsfa. A gyümölcs lehet magvaváló, félig magvaváló vagy nem magvaválófajta. Alakja gömbölyű vagy enyhén nyúlt, színe hamvaskék vagy vörös. Egy régi magyarfajta a Besztercei kellemes ízű, zamatú, magvaválófajta. Húsa sárgás, színe hamvaskék. Termőfája bő termést ad, de későn fordul termőre. Pálinkafőzés szempontjából a Besztercei Muskotály értékesebb. Körülbelül ugyanolyan tulajdonsággal rendelkezik, mint rokona, de kellemes fűszeres muskotály illata miatt értékesebb alapanyagnak számít.{jb_bluebox}Nagy jelentőséggel bír egy másik magvaváló szilvafajta a vörös mely Békés megyében, főznek nagy mennyiségben pálinkát.{/jb_bluebox}
SZATMÁRI SZILVAPÁLINKA
A Felső-Tisza és a Szamos vidékének öntéstalaján, a Kárpátok peremvidékének kedvező éghajlati viszonyai között, a kedvező mikroklíma hatására tudott meghonosodni az évszázadokkal előtt a négy féle vadon termő szilva: kékszilva, penyigei v. nemtudom-szilva, boldogasszony-szilva és a lotyószilva. Ezen a területeken nagy hagyománya van a gyümölcstermesztésnek (szilva, alma, meggy stb.) Már több évszázaddal ez előtt nagy kiterjedésű gyümölcsösök jellemezték ezt a Tisza, Szamos, Túr, Kraszna folyók által szabdalt, egyébként festői szépségű, máig érintetlen vidéket. Az itt élők nem csupán nyersen értékesítették termékeiket, de hagyományos receptek szerint a páratlan zamatú gyümölcsökből késztermékeket is előállítottak.(lekvárok, aszalványok, pálinkák stb.){jb_bluebox}A szatmári szilvapálinka készítéséhez Penyigei és a Besztercei szilvafajtát használják fel. Más szilvafajtát maximum 20%-ban tartalmazhat. A fajtaazonosságon túl romlóhibától, idegen anyagoktól mentes zöld vagy penészes részeket nem tartalmazó optimális érettségben leszedett szilvából készül a cefre. Cefrézés előtt a szilva magját eltávolítják úgy hogy 20%-a a cefrében maradjon. Magozógép hiányában a hagyományos módszert követve végzik a cefre erjesztését. A szilvát magosan erjesztik. A cefreérés folyamán a magok a kád aljára süllyednek le, amit felöntéskor nem mernek bele a főzőüstbe.{/jb_bluebox}
Tárolása fa vagy acéltartályban. Érlelési idő legalább 3 hónap.
{jb_bluebox}ÍZ- ÉS ILLAT JELLEMZŐI: Szilvából nyert pálinkák illatösszetevőit tekintve egyszerű szerkezetűek, mint pl. a baracké ugyanakkor fajsúlyosabb, férfiasabb pálinkájukban szépen kiegyensúlyozott gyümölcsös édesség és hársfavirág-jelleg mutatkozik, szép és lágy vaníliás, fahéjas, fűszerességgel. Illatalkotóiban a csokoládés, kakaós illatok tipikusak, növényi jelleggel, világos aromatikával. Összhatásában ezeknél a pálinkáknál a gyümölcs tipikusság mellett erőteljesen fellelhető a csokoládés, fűszeres jegyek, diszkrét, de meleg gyümölcsösség és a csonthéjasakra jellemző enyhe háttér magzamat, amely pirított mandula képzetét kelti, enyhén füstös háttérben.{/jb_bluebox}