Dr. Cservenyák László PhD. – elnök

Háromgenerációs pálinkafőző családból származom.

Fogantattam valamikor az Úr 1961. évének elején édesapám szerint abban a pálinkafőzdében, melyet nagyapám, néhai Cservenyák Gábor alapított nem sokkal a második világégés elcsendesülése után. Nagyapám korai lelkesedése nem tarthatott sokáig, mert gyönyörű kis manufaktúrája a nagy nemzetgazdaság részévé vált.

Az ötvenes évek közepétől azonban már bemehetett a saját portáján lévő üzembe, ahol a sok kudarcot vallott „lepárlómester” után édesapám Cservenyák Gábor folytatta a nagyapám által elkezdett értékmentő és termelő tevékenységet.

Fogantatásomat követő kilenc hónapra napvilágot, vagy inkább pálinkafőzdét láttam elsőként, hiszen az ősi családi házban születtem Nyírcsaholyban. Gyermekkoromtól mindennapjaimat átlengte a pálinka csodálatos illata, valamint szemtanúja lehettem a lepárlás titkos műveletének. Ebben a családi hagyományban és családi vállalkozásban nőttem fel, és ismertem meg a szakma fortélyait .

Édesapám, Cservenyák Gábor közel 50 évig folytatta a nagyapám által éleslátással elkezdett pálinkafőzést abban a pálinkafőzdében, amely a rendszerváltás után újra a család birtokába került. Áldásos tevékenységének több millió liter pálinka lett az eredménye, mely a sok vidámságot okozott, de sok-sok májat össze is zsugorított. A hosszú évek tapasztalata a lepárlás nagymesterévé, a pálinkaszakma doaenjévé tette.

Engem a sors egy időre elsodort a pálinkafőzés mellől választott szakmám a néprajztudomány lett. Bölcsész doktori disszertációmmal párhuzamosan azonban a családi hagyományt is továbbmenekítettem. 1993-ban felelős szeszfőzdevezetői képesítést szereztem és a Cservenyák Gábor és Fia bor és gyümölcs pálinkafőzdében társként működtem a családi vállalkozásban.

A tradíciót elsőszülött fiam, Gábor Áron viszi tovább, jogászként ő is pálinkagyártó képesítést szerzett, aki a negyedik generációt képviseli a pálinkakultúrában.

A Szatmári Múzeumban igazgatóként eltöltött több mint 20 évem alatt Szatmár hagyományos szellemi és tárgyi népi kultúrájának őrzése és kutatása mellett különös hangsúlyt kapott a szatmári szilva és pálinkakultúra megismertetése és érzékszervi bemutatása. Több tízezer ember vitte hírét országon belül és azon túl nem csak lélekben, de nyelve hegyén is a szatmári szilvapálinkának.

2008-ban ért a megtiszteltetés, hogy a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend lovagjai sorába felvett.
2011-től a Szatmári Múzeum a pálinkagyártó képzés oktatási központja lett, én pedig országos szakmai vizsgaelnöki kinevezést kaptam. Ennek eredménye, hogy 2012 év végére a 300. pálinkagyártó oklevelet adhattam át a végzett hallgatóknak. A Lovagrenddel közösen rendezzük meg szintén a múzeumban a megyei pálinkagyártók éves szakmai konferenciáját Pálinkaműhely néven.

Célom Szatmár kapujában Mátészalkán, a Szatmári Múzeumban, mint közgyűjteményben a megyei pálinkatrezor létrehozása, hogy az idők végezetéig megőrizhessük Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye palackbazárt üzeneteit a jövő számára.