Szilvalekvártól a pálinkáig

Dano Sandor

Dano SandorPávai Vajna gyógyvíz Hajdúszoboszlóról, kolbász Gyuláról – ezeket is reklámozták a Magyar turizmus sátrában Tusványoson, de pénteken délután a Szilvából készült termékek a lekvártól a pálinkáig címmel meghirdetett program volt a legsikeresebb – leginkább a pálinka. Átmenetileg elbizonytalanodtak, akik a zaláni, kálnoki, vagy éppen atyhai szilvapálinka világelsőségére esküsznek. A Magyar turizmus sátrában ugyanis olyan ízes, nem égető, de azért kellően erős, eperfa hordóban tárolt szilvóriumot kínáltak kóstolásra, aminek minden cseppjét csettintve nyalogatta le bajusza széléről a számos odasereglett székely.

{jb_bluebox}– Jó szilvapálinkát csak érett gyümölcsből lehet főzni, amelyet akkor szedünk le, amikor legnagyobb a cukortartalma – magyarázza Danó Sándor, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend tagja. – Ezt megfelelő edényben, lehetőleg fahordóban cefrézni kell, majd amikor a cukorfok alkoholfokká alakult, akkor kell kifőzni, de azt sem mindegy, ki, hol és hogyan főzi – próbál beavatni a pálinkafőzés magas technikájába.{/jb_bluebox}

A pálinkafőző mester szerint a pálinka minőségét befolyásolja az is, hogy miben tárolják. Más lesz, ha csak úgy elteszik egy edénybe, és megint más, ha eperfa hordóban érlelik vagy éppen ágyazzák.

– Így ötvenen felül vallom, olyan rövid az élet, hogy nincs időnk rossz minőségű pálinkát fogyasztani – véli Danó Sándor.

Mondják, hogy finom szilvalekvárt is lehetett kóstolni. Arról lemaradtam. Mentségemre: miután háromszor eláztatott az eső pénteken, a pálinka valahogy jobban csúszott…