Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend

Vásárosnaményban születtem, Szegeden diplomáztam fizika-technika szakos tanárként. Közben elvégeztem egy pálinka főzde vezetői képzést és így lehettem 1990-ben felelős szeszfőzde vezető szülővárosomban, az akkori Kisvárdai Szeszipari Vállalat, 1992-től Várda Drink Zrt. vásárosnaményi pálinkafőzdéjében.

Szakmai érdeklődésemnek, no meg a Várda Drink minőségi törekvésének köszönhetően az évek folyamán számos szakmai képzésen vettem részt. Pálinka bírálói tréning-sorozatokon való részvételeket követően szakmai zsűritagként is igyekeztem kiélni a minél jobb pálinkák készítése iránti ambícióimat. Egy idő után aztán beválasztottak az országos pálinkaversenyek zsűrijébe is. Nagyon sokat tanultam Panyik Gáborné dr-tól, aki egyetemen tanítja a pálinkafőzés elméletét és gyakorlatát. Amikor megalakult a Pálinka Céh Egyesület, tagja lett a Várda Drink is ahonnan engem delegáltak a szervezetbe, ahol újabb lehetőséget kaptam szakmai továbbfejlődésemre. Végső soron az elhivatottságnak köszönhetem, hogy a Várda Drink égisze alatt olyan sikereket is el tudtam érni a szakmában, mint például a champion díjas birs-, alma-, cseresznye pálinkánk.

Boldoggá tett, amikor a Szabolcsi almánk megkapta ezt a legnagyobb elismerést, mert hiszem és vallom, hogy mivel a szabolcsi almának s a belőle főzött pálinkának itt van a hazája, nekünk kiemelt faldatunk e páratlan gyümölcs régi dicsőségét öregbíteni, s újabbakat szerezni számára.

A lovagi előlétemhez tartozik, hogy az ezredfordulón épp cégünk, a Várda Drink védette le az első magyarországi földrajzi oltalom alá eső pálinkaként a Szatmári szilvát, majd pedig másodiknak a Szabolcs alma pálinkát. Az oltalom előkészítésében, benne a pálinka főzés itteni, 100 éves múltjának brüsszeli bizonyításához szükséges gyűjtőmunkában magam is részt vettem. Erről tudomást szerezve keresett meg a lovagrend alapító nagymester, Várady György a Tarpa Manufaktura cégvezetője. Boldogan fogadtam a felkérést és így ott lehettem a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend alapító tagjai között.

Ami edigi tevékenységünket illeti, úgy gondolom munkánk nem volt hiába való. A kulturált pálinkafogyasztás az évek során, nekünk is köszönhetően rengeteget fejlődött. Az emberek megtanulták, hogy - "értéket mértékkel" - a pálinkát nem isszuk, hanem kóstoljuk!

Ugyanakkor elégedetten mondhatjuk: nem hiába rendezzük meg évente a Szatmár-Beregi Szilva Napon pálinkaversenyünket, hiszen tanításainknak, kóstoltatásainknak is köszönhetően egyre javuló a benevezett párlatok minősége.

Ennek az örömteli lovagrendi munkának szerencsére sosincs vége, mert a fejlődés nem áll meg, s a minőség javítás egy holtig tartó tevékenység, miként a jó pap számára a tanulás.